Emlékszel még az elsőre?
..az első szerelemre, az első könyvre, az első rettentő veszteségre, az első igazán bugyuta ballépésre, az első valóban jó húzásodra?
Olyan napok vannak mostanában, hogy az enerváltsági küszöböm vetekszik a mélyen renyhe és igénytelen kolis évekkel, pedig ha valaki volt egyetemista, az tudja, hogy ez rút, rút, rúúúút… (God bless Marika néni)
Ha ma nem történt volna csoda, lehet hogy bent felejtem a fejem véletlenül a szaunában arccal a köveknek, de Karsai Dávid távolbalátó szemeivel észrevétlenül bepottyantott egy C2 evezőpadot a Bellváros-ba, és hát ezen a ponton ez felért minden pénz- és szerelmi energiát küldő telefonos segítséggel, rontáslevétellel együtt.
Hogy a mágia működött, csak a nettó 60 perc prosperáló szabadidő bizonyítja: karácsonyi csomagolást vihartempóban széttépő lelkesedéssel sikerült 13 perc alatt összerakni a padot, a maradék 47-ben pedig egy kimérten előnyugdíjazott tűzoltó sebességével húzni 10 km-t.
Ahogy az idő is mutatja, nem volt rohanós, se nem lihegős – 3 perc újraélesztés ettől 1000x keményebb-, azonban az állóképesség mindenkori kiváló fokmérője az orrlégzés és a nem megfulladás általi halál.
Amíg dalolászni tudsz, addig jó a kardió: nekem is sikerült végighörögni a We drink your blood- ot, és senki dobhártyája nem szakadt be.
Ilyesmikről, aerob és anaerob zónákról, terhelésszabályozásról, laktát- és idegállapotimónika küszöbről is lesz szó a hétvégi kardiós workshop-on, még beugorhatsz:
https://pottyosmobility.hu/hirek/zserbozsir-es-bejglibonto-posztkaracsonyi-kenyelmi-kardio-workshop/
És hogy volt-e igazából jus primae noctis, talán mindegy is, nekem ma tényleg annyira jó volt, mint először.
ps: alig várom a skierg-et
