Pöttyös

Egész életemben állóképességi sportokat űztem, sosem voltam kifejezetten gyors vagy erős, de ha ki kellett tartani, abban verhetetlen voltam. Így történt, hogy az első igazi versenysportom a tájfutás lett. Nem csak azért, mert térlátás, stratégia és egy kis intellektus is kellett hozzá, hanem mert leginkább magammal versenyeztem, még ha a végén össze is mérték másokkal az eredményem; nem is beszélve a természetről, az elemek legyőzéséről, vagy a széles vigyorú erdei vágtázásról. Aki versenysportolt valaha, tudja milyen a hétről hétre, napról napra készülés, a hátizsákból élés, a tornateremben alvás, a hálózsák második bőrként viselése; ez alapozott meg minden további, önként vállalt, szelíd harcot az életemben.

Ezután jött a sífutás, evezés, falmászás és kerékpáros tour-ok, barlangászás, akadályversenyek és bármi, ami kényelmesen ugyan-, de mégis határfeszegető volt. Amikor azonban X évesen eljutottam oda, hogy minden futás után lüktető ízületekkel sírdogáltam a sarokban, be kellett látnom, hogy valami újba kell kezdeni; így hát beköltöztem a közelemben lévő első crossfit terembe. Hamar rájöttem, hogy ez bár hihetetlen sikerélményeket ad és szépen felhozta a gyorsaság-erő terén lévő hiányosságaimat, mégis ugyanúgy nyírja a kopott ízületeimet, csak egy újabb-, izgalmasabb módon.

Logikus következménye lett mindezeknek, hogy ideje irányba állni igazán és megtalálni a középutat, ezért megszereztem az első szakmám, mint ’testépítés-, fitness edző’. Mély anatómiai ismeretekre vágytam, és a funkcionalitás átlátására, és ezt hellyel-közel meg is kaptam, de az edzések során hamar kiderült az is, hogy ez nem elég. Részben saját sérüléseim-, részben pedig a vendégeim igényei mentén elkezdtem a sport rehabilitáció és prevenció irányába fordulni, és szereztem egy ’korrektív tréneri’ képesítést.

Számos tanfolyamot elvégeztem, ‘gyermekanatómia’-i képesítést szereztem és különböző manuálterápiás eszközökkel való kezelési technikákat tanultam: fasciakéssel, köpöllyel, floss szalaggal, kinezio tapasszal, masszázspisztollyal is dolgozom a klasszikus smr- és egyéb kiegészítők mellett.

Szívügyem a ‘barefoot’ életérzés és az egészséges láb, a mezítlábas torna, a lábtyű- és lábujjtávolító használatára, talptornára buzdítok mindenkit.

Bár hamari vagyok és sok mindenre sajnálom az időt, a tanulásra sosem: jelenleg a második szakmám szerzem épp, most rehabilitációs terapeuta leszek.