– a választásokról és arról, hogy mit építesz magad köré.
A napokban beszélgettem egy okos emberrel, aki nem csak az ógörögöt bírja, de bizonyos dolgokban a belátó bölcsesség szól belőle, nem csupán kora folytán.
Szóba került a család, mint nuclear community (thank you General Communication Skills and Exercises), és hogy kinek mi, ha már a genetikai szűkös vagy sosem volt.
Én azt hiszem, ebben sincs új receptura, mint ahogy nehéz spanyol viaszt alkotni máshol is:
– amit hozol, az a muszáj (majdnem), ha jó, ha csak kevésbé. Persze ebben is vannak fokozatok, és bár nem jár mindenkinek az Istencsapása, azért lássuk be: néha a legjobb családban sem könnyű. Sőt.
Valószínűleg ezért van a vérségi kapcsolat,
– mert az kötelez,
már akit és amíg (nagy konszangvinikus hi5 Bodrogi Tibornak a Walhallába).
Idővel azonban tud lenni egy másik, amit saját jellemünk formálódása, és a belátó bölcsesség felsejlése mentén (affiniális vállveregetés saját acromionra) már mi magunk alakítunk, hiszen ez szabadon választott, nincs bokalánc, sem holtodiglan börtöntetkó a négy fal közé, egyedül.
Ez a mindenkori szoba-, élet- és házastársak, a jófej-, de fluktuálódó kollégák és szabadidős partnerek, aka edzőtársak kategóriája.
Ahogy az az 5 (-10-15-20) ember kötelez, akivel életed legnagyobb részért töltöd, az is meghatároz, hogyan teszed mindezt. A csoportdinamika, az önreflexió-, de még az egészség- és a boldogságérzet alakulása is kölcsönös folyamat, nincs olyan, hogy nem vagy hatással a másikra, de nagyon nem ám.
A hozzád legközelebb állókkal nem csak az értékrenden, de a bélbaktériumokon is osztozol és ha valóban inspiráló, emelő, minden résztvevő számára tápláló a kapcsolódás, akkor bizony a sikerélményekben, fejlődésben, oxitocinban, az egy ismétléses maxokban, km-ekben és egyéb szárnyalásokban is.
Szerintem a mártírság, a másik- és önsorsom rontása, a többiek emelése szubmisszió által homályosan nem hosszútávú-, nem örökérvényű és nem igaz utak.
Ahol öröm van, ahol boldog gömbölyűség van, ahol együtt van, ott tud lenni fejlődés, egyensúly, megosztás és akár küzdés is, de már egymásért (a magányos út vége a Gyönyörű szőrű nemtelen egereké, ahonnan már a Taigetosz sem látszik).
Nézz most körül egy pillanatra, mit építettél magad köré, épülsz-szépülsz, beleálltál az erődbe, és másokat is erre inspirálsz?
-ahogy egy szitaköpő egyetlen potroh pukkantása is hatással van a mindenre, úgy az is, hogyan élsz, teszel, edzel.
Össze vagyunk kötve, így is, úgy is.
Boy megmondta:
„If you want to go quickly, go alone. If you want to go far, go together.”
