Lélegezz!

A légzés az egyetlen olyan alapfunkciója a testünknek, amely akaratlagosan szabályozható, és amely tény önmagában is izgalmas piros vagy kék kapszulát adhat a létezésünkhöz (aka multifunkciós ön-és távirányító az összes multiverzumba is). Amennyiben az átlagemberhez tartozunk, úgy percenkét 15-20 alkalommal veszünk levegőt (az aktivitás fokozásával egyenesen arányosan nő a légzésszám is, így sportolás közben ez is változik), átlag európai nőként szinte kizárólag tüdőcsúcsba (what a shame). 

 

Mivel itt is a kevesebb több, ez pontosan arra elég, hogy az első emeletre felmenve még nem-, a másodikon viszont biztosan elkezdjünk lihegni. Nyitott szájjal ráadásul, az agyérgörcs elkerülése végett, meg hát ugye a kutyák is így adják le a hőt.

Ez a mennyiség elegendő az autóig való elmenéshez, a lakótelepi sétához vagy egy netflixes thrillerhez, és valljuk be: egy nagyobb gondoktól mentes, szelíden kiszámítható élet leéléshez. A buddhizmus bizonyos ágazataiban ráadásul úgy tartják, meghatározott légzésszámunk van egy életre, ezért nem mindegy hogy és milyen módon lihegjük azt ki.

 

A megvilágosodás felemlegetése nélkül is inspirálólag hathat azonban az a tény, hogy a durva, felszínes, akadozó vagy kapkodó és csak lokális légzés is viszonylag könnyen megváltoztatható, és lehet belőle finom, mély, folyamatos, lassú és teljes (testes) és teres légzés, ami akarva vagy akaratlanul is, de egy tudatosabb, energiában és jó érzésekben bővelkedő létezést hoz magával.

 

Emlékszem az első légzéskurzusaim utáni első futásra: nagyon este, szinte éjszaka indultam meg egy dögmeleg nyáron és csak az érzés van meg, hogy valahol, valaki biztosan kevert valamit az ételembe/italomba/levegőmbe, mert ilyen nem létezik, hogy az összes csillagot egyszerre látva és beszippantva a hátam közepébe még mindig futok, hogy ez ennyire könnyed, hogy még mindig bírom, és hogy eddig mi az anyámat csináltam, ha ezt így is lehet.

Mindez legalább 15 évvel a dicső futó- és sportmúlt homályba merülése után történt (anno domini nostri salvatoris) szóval keserédes örömködés volt, de legalább utolért ez is, mint sok más hálás dolog az életben. 

 

Azóta ezt gyakorlom, gyakoroljuk, mert jó, mert segít, mert minőségi változást hoz az ember életében, akár sportol, akár nem.

Mert ha sportolsz, szinteket tud emelni a fejlődésedben.

Mert ha nem, olyan megnyugvást tud adni, amit semmilyen más dolog, és olyan érzelmi kilengésekben tud stabilizálni, mint egyetlen akármilyen betontömb sem.

Ha már nem fog rajtad az évtizedes „ne a hasadba vedd a levegőt gyerekem” átok, várlak szeretettel csütörtök délutánonként a Bellvárosba, ‘4play’-re

 

Mit gyakorlunk? Tudatosan lélegezni.

Hogy? Lokális (alhasi, bordaközi, háti és mellkasi) és teljes (váza) testet érintő technikákkal, a tibeti jóga módszere alapján

Hiperventillálunk? Nem, sem ujjayi, sem túllégzésnem lesz, de jeges víz sem

Mozgunk is közben? Igen, teljes testet mobilizáló, gerincbarát gyakorlatokkal, mert mindeközben ez egy edzés, tehát mozgunk is 

Miért? Mert legalább hét évig gyakoroltuk ezt a Buddhista Főiskolán, és ideje van másnak is megismerni ezt a módszert

 

Mert ehhez nem kell semmilyen fancy cucc, csak Te és a tested, micsoda szerencse, hogy ezek mindig kéznél vannak.