Az információ hatalom-
és szinte ingyen van
Pár napja tartottam egy ideg-izom tréning témakörű workshopot, petite fascia érintettséggel.
Tudom, elsőre túl mély merítésnek tűnik, főleg ha a rendelkezésre álló idő rövidségét nézzük (két és fél óra mire elég?!!), mégis hasznosnak éreztem. Nem csak azért, mert repültek a terminus technikusok a levegőben (amiknek szabadon utána lehet nézni), hanem mert valódi- élmény alapú tudást szerezhettek mind, akik megjelentek.
Dunát lehet rekeszteni a tengernyi csodás irodalommal, még ha a legjobbak csak angol nyelven érhetők is el, mégis indokolatlanul kevés figyelmet szentelünk ennek a témakörnek edzések közben.
Mostohagyerek ez az idegeskedés, nem is lehet mindenki neurobiológus (ne is legyen), edző meg végképp, de ahogy pl. a dohányzás okozta ártalmakkal kapcsolatos kutatások is beérnek így lassan 80 év távlatából, talán elhisszük, hogy nem csak ingyen leves nincs, de bizony mindennek következménye van.
Sokat emlegetem a renyhe tartást, az immobilis munkavégzést, az inger (I mean valódi-, serkentő-, megfelelő minőségű és mennyiségű) szegény vagy épp dopaminban fulladozó mindennapokat, majd az őket szorosan követő türelmetlen-, elkapkodott-, túlgondolt terheléssel-, periodizációval sújtott-, jószándékkal kikövezett-, de ‘tudjukhovaviszezazút’ edzéseket.
Legutoljára csupán a Plexus Brachialis főbb működéseit jártuk körbe, de közben játszottunk, erősítettünk, nyújtottunk, proprioceptív ingerek tengerét zúdítottuk az agyunkra. Pedig ez nem egy előadás volt és nem is kismukk gyógytorna.
Tudom, hogy bizonyos létszám fölött nem lehet olyan edzést tartani, ahol mindenkinek, minden mozdulata megfelelően van beállítva és így kivitelezve is.
Tudom, hogy nem mindenki engedhet meg személyi edzőt magának.
És azt is tudom, hogy aki akar, az tud tenni magáért:
– mert az információ ingyen van, csupán az időddel, energiáddal és figyelmeddel kell érte fizetni.
Ne legyünk magunkhoz smucigok!
